Herschel volt az első ember, aki felfedezte az infravörös sugárzás létezését.

Már 1800 februárjában prizmát használt a látható spektrum tanulmányozására. Herschel rájött, hogy a hőmérőt a spektrum vörös végén kívülre tudja helyezni, és ismeretlen láthatatlan spektrumokat észlelt, amelyek melegebbek minden látható fénynél.

Ma ezt a láthatatlan spektrumot „infravörös” sugárzásnak nevezzük, amely az elektromágneses hullámspektrum látható fény- és mikrohullámú frekvenciája között helyezkedik el. A 0,78 ~ 2,0 mikron hullámhosszú alkatrészt közeli infravörösnek, a 2,0 ~ 1000 mikron hullámhosszú részt termikus infravörösnek nevezzük. Ha az infravörös sugarat a felületen továbbítják, azt a légköri komponensek (különösen a H2O, CO2, N2O stb.) elnyelik, és intenzitása jelentősen csökken, csak a középhullámban 3um~ 5um és hosszú hullámban 8um ~ 12um A két A sávok jó áteresztőképességgel rendelkeznek, amit légköri ablaknak is neveznek. A legtöbb infravörös hőkamera érzékeli ezt a két sávot, kiszámítja és megjeleníti az objektumok felületi hőmérséklet-eloszlását. Ezen túlmenően, mivel az infravörös gyenge áthatolási képessége a szilárd és folyékony anyagok nagy részében, az infravörös hőképfelismerés elsősorban a tárgyfelület infravörös sugárzási energiájának mérésére szolgál.